A minap belefutottam a Frei dosszié egy régi adásába, melyben külföldön élő magyar származású milliomosokkal készültek riportok. Az egyik riport alany Munk Péter volt, aki a következőket mondta:

Több könyvet is olvastam a meggazdagodásról, de a fenti gondolat szinte mindegyikben visszatér. Vagyis, hogy sosem a rendelkezésünkre álló pénzmennyiséggel mérjük valaminek az értékét, hanem mindig próbáljuk meg az adott termék vagy szolgáltatás valós értékét megbecsülni és ennek alapján döntsük el, hogy az megéri e az árát.

És kik azok, akik a fenti tanácsot a legritkább esetben fogadják meg és nagyon gyorsan a bőrükön tapasztalják annak hátrányait? A lottónyertesek. Ugyanis a legtöbb lottó nyertes a nyakába szakadt sosem látott (és végtelennek hitt) pénzmennyiségből nagy vásárlásokba kezd. Luxus cikkeket vásárol, amire mind telik az összegből. Egy dologgal viszont nem számolnak. A luxus termékeknek mind luxus fenntartási költségei vannak. Így nem a vásárlásokra megy el végül a nyeremény, hanem azok fenntartására, rendszeres kiadásaira. Mindig jusson eszünkbe, mikor erőnkön felül készülünk valamit megvásárolni, hogy mennyi is lesz annak a fenntartási költsége!

Bónusz kérdés! Vajon Frei Tamás mennyit tanult riport alanyaitól, hogy most már mindentől független életet él és azt csinálja, amit szeret? ;-)